Pár hónapig húzódott az új iskolaigazgató kiválasztása. Biztos sokféle szempont, megfontolás alapján végül engem kértek fel. Elvállaltam, mert megszerettem Harkányt, az embereket, az iskolát, de főképpen a gyerekeket. Az új helyzet sok gonddal járt számomra, igyekeztem leküzdeni őket, de voltak kellemes oldalai is. A szülők bálja, a névnapom ünneplése, a közösségek összekovácsolódása. A település fejlődésével együtt kinőttük az iskolát is. Bisse, Túrony, Csarnóta, Terehegy, Kovácshida, Szerdahely, Ipacsfa, Csepely felsősei lassan nem fértek be a Józsi bácsi által megálmodott szép iskolába. Most úgy mondanánk "lobbizni" kezdtem, és lőn sikerrel. Jöttek a tervezgetések, az álmodozások. Az egész tantestület, köztük két, az iskola iránt mélyen elkötelezett segítőtársam: Markovics János és Kiss József igazgatóhelyettesek segítettek végső formába önteni a tervet. Markovics János, aki a realitás, Kiss József, aki a szakmai tudás fegyverével állt mellettem közel 15 éven át, részesei a sikernek, az új iskola megépítésének. Támogatásukért örökre hálás leszek, és az iskola is, remélem. Az építés során olyan alapokat kértünk, hogy arra még lehessen ráépíteni, ami azóta meg is történt. A további lobbizás és harc eredménye a régóta hiányolt tornaterem lett. Igazgatásom alatt az is megépült. Az épület befejezése előtt lázasan készültünk a beköltözésre. Gyűjtöttük a szaktantermek felszerelését, közben körvonalazódott az új tanterv, így az ahhoz szükséges felszerelés beszerzése is napirenden volt. Folyamatosan folyt a harc a pénzért, a bérek emeléséért, a dologiakért, hiszen Siklóshoz tartoztunk még az iskola elkészülésekor is. Végül is sikerült szépen berendezni. Nagy vívmány teljesült; csak délelőtt tanítottunk, mert volt elég tanterem, az új, tágas, központi fűtéses iskolában. Nagyon boldogok voltunk.

Aztán jött a teljes bekörzetesítés. A fent felsorolt falvakban teljesen megszűntek az iskolák. Mi újra zsúfolódtunk, miközben "lámpás" nélkül maradtak ezek a kis falvak, mert a pedagógusok Harkányban dolgoztak tovább. Újra szűk lett az új iskola, a további bővítés csak álom volt még akkor, azóta - mint tudjuk - az álom megvalósult. A régi alapokra tervezve tovább épült az iskola. Ez már az új generáció érdeme. Minden körülményt figyelembe véve iskolánk jó hírnévnek örvendett. A középiskolák visszajelzései évről-évre igen pozitívak voltak. Szakmai és nevelési eredményeink - a tantestület lelkes, hozzáértő munkáját dicsérve - az iskolák megyei rangsorolása alapján igen előkelő helyen állt intézményünk. Amikor Harkány ismét önálló nagyközség lett, a közigazgatási vezetők minden segítséget megadtak, ami a körülményekhez képest elérhető volt. Somogyi Lászlóné, Fekete Ferenc, Szép János tanácselnökök mindent megtettek az iskoláért, ami módjukban állt. Segítették munkánkat a munkaközösségek. A Szülői Munkaközösség vezetői működésem alatt Spengler Józsefné, dr. Heffner Ferencné, Burgert Józsefné, Hajdu Jánosné mindig biztos támaszt jelentettek, ha a szükség kívánta. Sokat segített a Fürdővállalat, Spengler Józsefné, a Magyar Bolgár Testvériség Tsz. Roskó Zsigmond vezetésével. És segített az egész falu. Minden megmozdulás esemény volt. Lelkes közönség tapsolta Markovics Jánosné úttörő ünnepségeit, és nem csak szülők táncoltak az évenként megrendezett szülők bálján.

Aztán eljött 1984. december 31. és nyugdíjas lettem, de tulajdonképpen sohasem búcsúztam el az iskola közösségétől, sem az iskolától. Boldogan járok vissza az iskolai eseményekre, diáktalálkozókra.Volt kollégáim nagy részének és volt tanítványaimnak szeretete igazolja, hogy munkám nem volt hiábavaló. Most, 16 év után visszatekintve is úgy érzem: érdemes volt a küzdelem, a harc, emlékeimben csak a szép és a jó maradt meg.

dr. Vida Sándorné nyugalmazott igazgató